Skip to Content

Üdvözlöm Önt!

admin képe

 

 

 

 

Hidvári Imre

 

 

Halálos hauki

 

Búcsúzunk tőled

Halálfityiszt mutatva

Komlósi Imre

 

A Hatvan év helyett a Kazinci Klub anyagát szándékozom feltenni.

 

Tegnap hajnalban (2014. 08. 06.) hosszas szenvedés után eltávozott Hidvári Gyula. Holnap Kisterenyén kiderül, mikor lesz a temetés.

Fotóztam a Kárpát-medencei Civilszervezetek találkozóján, május 15-én, 16-án. A képeim a Karpatmed140515 galériában láthatók.


Az oltás ellenére levert az influenza. Fájok, köhögök és dobálom elfelé a papír zsebkendőt. Még jó, hogy a zsűrizést tegnap megcsináltam.

 

Készítettem egy-két képet az Idővár várostörténeti vetélkedőjén. Itt és a facebookon is láthatók.

 

Író – olvasó találkozón vettem részt február 19-én. Salinger Richárd volt a főszereplő. A rendezvény után még egy jót beszélgettünk. Az ott készített képeimet a facebookra raktam csak fel.

 

 

Fotóztam az Irinyi János Református Szakközépiskola és Kollégium nyugdíjas találkozóján. A több mint 200 fotómat a honlapomon, a 140214 galériában lehet megnézni.

 

2014. Kultúra napja. Kazincbarcika 60 éves. A fotógalériában és a HATVAN ÉVben.

 

13Gömor. Nézd meg!

 

A Berekfürdői hét csapásról az internetes újságban írok.

 

A NASA és a COLOR előadásának képei (Fotó: Hidvári Imre). A 13_10_18 galériában tekinthetők meg.

 

Az eseményekről az internetes újság lapjain írok. A link a fejlécben látható. Itt már kezelhetetlenül sok anyag gyűlt össze. Megkezdem a csökkentését.

 

Szepsiben zsűriztem aranyos és tehetséges gyermekek vers- és prózamondását. A CSEMADOK által rendezett versenyen készült fotóimat a 2013Szepsi galériában lehet megtekinteni. Nagy élményt jelentett, bár nem adják ezt vissza képeim, de azért talán érdemes megnézni őket... A videó jobb lett volna.

 

 

Feltettem a képeket Neszádeli maszkjairól.

 

 

A HIDVÁRI család legidősebb tagja eltávozott az élők sorából. 2013. február 14-én, 93. évében.
Hamvasztás utáni búcsúztatása katolikus szertatás szerint 2013. február 20-án 11 órakor lesz a miskolci deszka temetőben.
Hidvári Imre. Született Vizsolyban, 1920. szept. 1.
Anyja neve: Fancsali Borbála.
Béke poraira.
Gyászolva: Hidvári Imre.

Tegnap, 2013. február 14-én 20 óra 30-kor meghalt az édesapám.

 

 

Kazincbarcika várossá nyilvánításának emléke
A KÖNYVES KAZINCBARCIKAI KÖNYVTÁRBA kellene feltölteni, ha valaki valamit , verset, novellát, riportot, tanulmányt szeretne írni az JUBILEUMI antológiába. Aki nem tag, az alkotásait a hidvari@hidvari.hu címre küldheti el.
Honoráriumot fizetni nem tudunk. Az elektronikusan beküldött kéziratokat csak az antológia megjelenéséig őrizzük meg.

 

 

 

LINI TÉR

Milyen régen is volt, amikor feldolgoztam az iskola történetét, s az IDÖK-kel együtt létrehoztuk a LINI TERMET. A táblára már nem volt pénze a diákönkormányzatnak, azt saját költségen írattam meg a Szinvában. Hiszen Kazincbarcika első középiskolája ott épült meg a vezetése alatt, s lett felső fokú technikum, majd főiskola is. Az Irinyi.

 

 

25-én Pestre mentem a SZAKE (Szakmai Középiskolásokért Kultúrális Egyesület) évnyitó értekezletére. A képeket remélem ma felrakom. Jaj de rég is volt, amikor megalapítottuk...

Sikerült létrehozni a SZAKE130125_ galériát. Íme a rendezvény képekben elbeszélve.

 

 

A Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett ünnepségen készült fotóim a 2013MagyKul galériában láthatók. Gratulálok a kiktüntetteknek. Remélem, a figyelem nem csak egy napra szól. A kiállítás viszont érthető okok miatt megható volt. Gondolom, nem csak számomra...

 

 

Ma viszem az új könyvemet korrektúrára. Aztán vissza a nyomdába...

 

 

Meglátogatott minket a jövő. Keresztfiam és családja. A képeket a FOTÓIM könyvtárban lehet megtekinteni.

 

 

 

Hidvári Imre

 

 

Az ősz

 

 

 

virágai

a temetői úton

 

szépek

 

virulnak a sírokon

 

nehéz illattal

hidegbe mosolygón

zúzmarásan szépek

 

érzelmes szavak nélkül menve

 

félek

amíg élek

hiába létezek

szép gondolatként

 

a tél előtt a hideg tél előtt

 

vacogó hideg földdel a fogaim között

 

megyek

mert mennem kell

a temetőim között


Ezt a verset azután írtam, hogy utoljára találkoztam vele...

 

 

 

Két képpel búcsúzom Cseh Károly barátomtól.


Temetes.JPG

 

 

 

 

 

 

Karcsi.JPG

Rossz ómennek tartottam, hogy a temető sarából nem csak a cipőmön vittem haza mintát. A nagykabáton, a nadrágomon is. Sikerült elcsúsznom. Megijedtem: már ennyire vonz a föld?

 

 

 

 

 

Tragikus hírt közlök: január 10-én hajnalban a lakásán meghalt Cseh Károly, a felejthetetlen költőbarát. Temetése szülőfalujában, Borsodgeszten lesz, január 16-án 14 órakor.

Nagyon nagy veszteség. A szavak belém szakadnak, ezért Fecske Csaba nekrológját másolom ide a Spanyolnátha Művészeti Folyóiratból:

 

Búcsú Cseh Károlytól
(Borsodgeszt, 1952 – Mezőkövesd, 2013)
Január 10-én, csütörtökön délelőtt jött a szomorú hír telefonon: meghalt Cseh Karcsi 
barátunk. Mintha egy doronggal fejbekólintottak volna, megszédültem. Ilyen közel még nem 
csapott le mellém a villám, megperzselődtem. A hírt adó barátomat durván megsértettem a 
telefonban, utólag bevallotta, hogy elsírta magát. „Elmentél hát te is barátom / eggyel megint 
kevesebb vagyok.”
A barátom volt, igaz, az utóbbi időben keveset találkoztunk,  de szerettük és tiszteltük 
egymást, feltétlen drukkerei voltunk a másiknak. A hetvenes évek elején találkoztunk először 
Kazincbarcikán, a Napjaink és a helyi KISZ által szervezett irodalmi pályázat 
eredményhirdetésén. Mindketten díjazottak voltunk. A díjátadó után a pályadíjjal a 
zsebünkben négyen-öten beültünk egy kiskocsmába megünnepelni sikerünket. Egymás verseit 
olvasgattuk. Nekem csupán Karcsi versei tetszettek, az övéiben éreztem az erőt, a tehetséget, 
amit hamarosan a nyilvánosság előtt is bizonyított. Sorra jelentek meg versei a  az ÉszakMagyarországban,  a Napjainkban,  és más irodalmi lapokban. Költői világunk, irodalmi 
eszményük hasonló volt, a látomásos, metaforákban gazdag költészet hívei és művelői 
voltunk. Költőtársainkkal együtt Nagy László gazdag hímzésű köpenyéből bújtunk elő. Nem 
evilági emberként idegen volt számára a valóság, nem is használta versei nyersanyagául. 
Elefántcsottoronyba visszavonult, szeráfi zenékre fülelő költő volt. Költészetének nagy híve 
mondta egyszer róla, hogy Cseh Károlytól vannak ugyan jobb költők, de olyanok, akiknek az 
életében olyan fontos volna a költészet, mint neki, aligha  akadnak Azt hiszem, igazat 
mondott. A hétköznapi élet labirintusában a költészet, a vers volt az  ő Ariadné fonala. 
Korszerűtlen ember, mondta róla egy másik híve, és ő ezt a jelzőt szívesen vállalta.
Más nyelvű költők lelkét öltöztette magyar szavakba, számos nép irodalmából magyarított. 
Műfordítói munkássága terjedelmét tekintve eredeti munkáival egyenlő lehet.  Őt is 
megszólították más nyelvű poéták. Leginkább a litván és a csuvas irodalomban volt otthon. A 
jelenkori magyar költészet misszionáriusaként járta az országot és hirdette a költészet erejét,
fontosságát, olyan lelkesedéssel, beleéléssel, mint az ószövetségi próféták.
Leginkább Egerben érezte otthon magát, főiskolás éveinek helyszínén. Eger volt a fő városa. 
Decemberben bensőséges, szép találkozón ünnepelték meg hívei és barátai 60. születésnapját 
Akaratlanul bár, itt búcsúzott olvasóitól és ettől a hozzá mindig oly hűtlen világtól.

"Búcsú Cseh Károlytól(Borsodgeszt, 1952 – Mezőkövesd, 2013)Január 10-én, csütörtökön délelőtt jött a szomorú hír telefonon: meghalt Cseh Karcsi barátunk. Mintha egy doronggal fejbekólintottak volna, megszédültem. Ilyen közel még nem csapott le mellém a villám, megperzselődtem. A hírt adó barátomat durván megsértettem a telefonban, utólag bevallotta, hogy elsírta magát. „Elmentél hát te is barátom / eggyel megint kevesebb vagyok.”A barátom volt, igaz, az utóbbi időben keveset találkoztunk,  de szerettük és tiszteltük egymást, feltétlen drukkerei voltunk a másiknak. A hetvenes évek elején találkoztunk először Kazincbarcikán, a Napjaink és a helyi KISZ által szervezett irodalmi pályázat eredményhirdetésén. Mindketten díjazottak voltunk. A díjátadó után a pályadíjjal a zsebünkben négyen-öten beültünk egy kiskocsmába megünnepelni sikerünket. Egymás verseit olvasgattuk. Nekem csupán Karcsi versei tetszettek, az övéiben éreztem az erőt, a tehetséget, amit hamarosan a nyilvánosság előtt is bizonyított. Sorra jelentek meg versei a  az ÉszakMagyarországban,  a Napjainkban,  és más irodalmi lapokban. Költői világunk, irodalmi eszményük hasonló volt, a látomásos, metaforákban gazdag költészet hívei és művelői voltunk. Költőtársainkkal együtt Nagy László gazdag hímzésű köpenyéből bújtunk elő. Nem evilági emberként idegen volt számára a valóság, nem is használta versei nyersanyagául. Elefántcsottoronyba visszavonult, szeráfi zenékre fülelő költő volt. Költészetének nagy híve mondta egyszer róla, hogy Cseh Károlytól vannak ugyan jobb költők, de olyanok, akiknek az életében olyan fontos volna a költészet, mint neki, aligha  akadnak Azt hiszem, igazat mondott. A hétköznapi élet labirintusában a költészet, a vers volt az  ő Ariadné fonala. Korszerűtlen ember, mondta róla egy másik híve, és ő ezt a jelzőt szívesen vállalta.Más nyelvű költők lelkét öltöztette magyar szavakba, számos nép irodalmából magyarított. Műfordítói munkássága terjedelmét tekintve eredeti munkáival egyenlő lehet.  Őt is megszólították más nyelvű poéták. Leginkább a litván és a csuvas irodalomban volt otthon. A jelenkori magyar költészet misszionáriusaként járta az országot és hirdette a költészet erejét,fontosságát, olyan lelkesedéssel, beleéléssel, mint az ószövetségi próféták.Leginkább Egerben érezte otthon magát, főiskolás éveinek helyszínén. Eger volt a fő városa. Decemberben bensőséges, szép találkozón ünnepelték meg hívei és barátai 60. születésnapját Akaratlanul bár, itt búcsúzott olvasóitól és ettől a hozzá mindig oly hűtlen világtól."

 

 

-12 fok a városban, -14 a telken. Az ég madarai szinte a kezünkből esznek... A lábunk alatt ropogó hó se zavarta őket. Mikor biztattam őket, hogy gyertek, kórusban válaszoltak: itt vagyunk! Ha ilyen hideg marad, akkor talán holnap is várnának. Nem csak két - három naponta.

 

Kártya hiba miatt eltűntek a nagyon szép és ötletes havas képeim. A poénosok is. Ma hiába mentem az új kártyával, látnom kellett: megismételhetetlenek. Pótolhatatlanok, elveszettek.

 

 

Karcsi.JPG
Temetes.JPG


by Dr. Radut