Skip to Content

KAZINCI KLUB

admin képe

Elmondhatod észrevételeidet

hidvari@hidvari.hu

 e-mail címen.

Az új anyagok bemutatásával a régiek törlése jár együtt.

 

Minden ismerősömnek, és ismeretlen olvasóimnak

békés karácsonyi ünnepeket,

és sikekerekben gazdag boldog új évet kívánok!

 

 

Fodor Péter

 

percnyi malaszt

 

kéményen, kerítésen, kinn hagyott ládán megtörő
halk szimfóniában zúgó éjjeli levegő
néhány foton hozzá fentről, körbenézek

 

tekintetem felér, nem túl súlyos mégse
és csak olyan, mint a lepke szárnya
izgalmas-kegyelmes, röppenő valóságérzet

 

vagy csak bennem dúl hurrikán, morajlik tenger,
illatod, emléked, pillangószárnyak nyomán
létemtől elválaszthatatlan gyengeségek

 

 

 

 

JELEK

Árvaságom ablakán 
Jéghártyás hajnal... 
Arcod fénye eltűnik -
Nyitott szemeddel alszom.

Magányos éjszakáimon 
Didereg a holt világ...
Kihűlt tekintet, szó, rom - 
Rácsukódó néma álom.

Holt remények várjatok!
Állj! - Élet és halál. 
Szívem még jeleket rajzol, 
jövőre vigyáz. 
ZFE.

Deák László Sándor

 

Október 23 emlékére 1111.


Egykor szabadságért kiáltott ez a nép,
Az elnyomásból legyen végre már elég!
Tűnjön el az, aki a magyarokat bántja,
Hisz szabadon szeretnénk élni e hazába.

Országunkat és földünket senki se tiporja,
Az embereket kegyetlenül verve ne kínozza.
Minden elnyomó hagyja el ma e szép hazát,
Csizmájuk ne tapossa szabadságunk virágát.

Ennyit akartunk akkor s akarunk még ma is,
Legyen boldog ismét az el gyötört magyar is.
Az a sok fájdalom és szenvedés tengernyi árja,
Mellyel sújtottak minket ez a balsorsunk ára.

Megfizette már e nép a múltat s tán a jövendőt,
Ezért kiáltunk hangosan, e nemzet már felnőtt.
Hagyjanak végre már minket is szabadon élni,
Hogy ne keljen a holnapot, a magyar jövőt félni.

 

 

Zvada László


Szerelem

Roggyant háztető, bádogból rótt porta
-maholnap a szél azt is elhordja.-
Csókot lehel a Nap a pusztára,
De a bádogviskótól csak fejét csóválja.
Távolabb forradása a földnek;
Rajt’ száguldó csodák dübörögnek.

Itt megállt az élet...
tán csak egy öreg harkály kopog,
Amott rozsdás mosógép
fehéret okádva morog.
Gyűrött tenyér egyenget foszlott ingen ráncot,
Bütykös kéz cirógat kedves, öreg arcot.
Amott élére vasalva nyugszik a zsebkendő,
Itt frissen toldozva hever egy rossz teknő.
Rozsdás szegek közt álomra szenderült kalapács,
Rá sok nyújtástól kopott sodrófa vigyáz.

Két elszáradt levél egy ágon,
Tán ott se lesznek már idén nyáron…

 

Zvadáné Farkas Erzsébet

 

NÉZZ FEL

Bánat visszanéz
aggodalom körbenéz
a hit feltekint.

 

 

Kell még!

Kell a magányosnak egy társ,
Fedél akinek nincs ne fázzon,
Éhezőnek egy szelet kenyér,
Szomjazónak egy pohár víz.

Mi a boldogság? kérdezem,
Boldogság madara szállj, 
kell egy kedves szó
Kell egy kézfogás egy ölelés

Van úgy hogy mindig érzem
Lehet még egy esélyem? 
Lesz egy nap mikor rádöbbenek,
kicsi vagyok mint egy pont.

Megérintem szerelmed dallamát,
Testem lelkem néked adnám,
Temetném mindent ami rossz
Táncolnék szédülten éjjel nappal.
Erzsók Bné

 

Zvadáné Farkas Erzsébet

 

VÁLTOZÁS

 

Magzatom
Gyermekem
Arcod átsuhan
A boldog lelkeken
A házakban
Szívek ablakán
Megváltozott minden
azon az
őszi
éjszakán.

 

Hidvári Imre

 

Rettenetes

          ez az árulás
a fiatalabbak is elmennek
halált hazudva
hatvanöt évesen
László Erzsébet
a könyv borítójával
alkotásaidra és rád
emlékezem


Szőke Lajos

 

 

 

Egy új,és egy régi vers!

 

Látom önmagam

Szertelen csikómén;
trappol körülöttem
régmúlt ifjúi világom,
én,fogatlan vén,
nélkülem bonyolódik
régen már a Nagy Vásár,
és látom önmagam
látom, amint er
őlködve
kapaszkodok még
egy sohasem volt
er
ős korláton.

Mindig viselős

Rőzsényi
hajnalokat markolsz
rádobod
a szélt
ől szított
izzó Napra

lángol a délelőtt
n
ő a terhe
harangok szívhangjaival
félid
ős nappalok
múlnak
esték magzatvizében
gyanakszik
a készül
ődő holnap

sebzi szívedet
a gond
kést forgat benne
olyan ez a világ
mintha
mindig visel
ős lenne.



story | by Dr. Radut